A vízkereszttől (január 6.) hamvazószerdáig (mozgóünnep) tartó időszak jellegzetes, generációkon át öröklődő hagyományai, szokásai.
A farsang első napján, vízkeresztkor bontjuk le a karácsonyfát, és ez a házszentelések napja is.
A mulatságsorozat legjellegzetesebb szórakozási formája a jelmez- vagy maszkabál, amit általában a farsang utolsó három napjának (’farsang farka’) valamelyikén szokás megrendezni, és aminek utcai megjelenését karneválnak is nevezik.
Magyarországon a farsang farka időszak legnevezetesebb eseménye a farsangvasárnapi maszkos-jelmezes, téltemető-tavaszváró mohácsi busójárás.
A farsang farkának második, hétfői napját asszonyfarsangnak is nevezik. Csak néhány településen élő hagyomány. A táncos-mulatós összejövetelen férfiak nem vehetnek részt.
A húshagyókeddnek mint a farsang utolsó napjának népszokásai ma már eltűnőben vannak, de egyes vidékeken még élő tradíció a szalmából készült bábu (kisze) vagy koporsó elégetése, mely aktus a farsangi időszak és a tél lezárását jelképezi.
Bár már a nagyböjti időszakban, a hamvazószerdát követő napon rendezik, a torkos csütörtököt is tekinthetjük tulajdonképpen a farsang részének. A hazánkban 2006-ban felélesztett, az evést középpontba állító esemény dátuma egy tévedés eredménye, valójában egy héttel korábban kellene megrendezni. Lényege, hogy a közelgő nagyböjt előtt ez a nap alkalmat kínált zsírban gazdag bőséges étkezésre. A jelenben a torkos csütörtök eseményhez csatlakozó éttermekben féláron fogyaszthatnak a vendégek.