Nem vészes.
Persze, persze, viszonyítás kérdése, szóval mihez képest? Nekünk például épp elég erős. És egyáltalán hogyan lehet ezt mérni?
Hagyományosan (1912 óta) a csípősséget SHU-ban mérik. Az SHU = Scoville Heat Unit, ami kb “Scoville hőegységet” jelent. Wilbur Scoville, amerikai kémikus volt, aki kidolgozta a módszert, melynek lényege, hogy a paprikák csípősségét okozó kapszaicin nevű vegyület koncentrációját meg tudják határozni a termésekben.
A Scoville-egységben meghatározott értékek hozzávetőlegesek, egyrészt mert az egyes fajtákon belül is nagy eltérések tapasztalhatók a növény származásától, a klímától, páratartalomtól és a talajtól függően, másrészt mert a mérési módszer érzékszervi teszteken (értsd: kóstoláson) alapul. Ezzel együtt mai napig gyakran hivatkoznak rá, többek között a csípős termékeket előállító élelmiszeripari cégek reklámjaiban is.
Sőt, az 1990-es évektől éleződött ki igazána verseny a paprikanemesítők között a “legerősebb paprika” létrehozásával járó “dicsőségért”. Az Erős Pista csípősségi értéke nagyjából 1000 SHU, de a legerősebb hegyes paprikáink is alig haladják meg a 2500-as értéket. A jelenleg (2014) Guinness-rekorder Carolina Reaper (“Karolinai Kaszás”) fantázianévre hallgató paprikáé az Erős Pistánál nagyjából 1500x erősebb: 1 569 300 SHU. Egy erősebb Tabasco-szósz csípőssége 5000 SHU körüli, a jalapeno paprikáé 2500-8000 SHU, a rendőrségi paprikaspray erőssége nagyjából 2 millió és a paprika erősségéért felelő vegyi anyag, a tiszta kapszaicin csípőssége 15-16 millió SHU.
A több százezer, vagy millió feletti SHU értékű paprikák felnyitásához, kezeléséhez már vegyvédelmi védőöltözet és légzőkészülék szükséges, kóstolásuk életveszélyes vakmerőség volna.