Német
Eredete a pfiffig szó, melynek jelentése ravasz, agyafúrt.
És mégjónéhány német eredetű szavunk: céh, cégér, polgár, soltész, borbély, kalmár, málha, gróf, herceg, porkoláb, frigy, hódol, páncél, zsákmány, gerely, erkély, kastély, palánk, torony, gádor, kályha, matrac, láda, márvány, gallér, gyolcs, pendely, boglár, gyémánt, párta, prém, fánk, kappan, perec, fertály, fillér, font, garas, meszely, bak, csűr, kaptár, major, puttony, tönköly, kartács, muskéta, dragonyos, kvártély, lárma, markotányos, maródi, mundér, rostokol, sörét, cink, drót, fércel, mángorol, cigaretta, cvikipuszi, cvikker, dózni, eszpresszó, fifika, gikszer, lárifári, pucc, sláger, stafírung, strand, vicc, bakfis, filiszter, gigerli, lakli, vigéc, masíroz, cilinder, filc, frakk, fuszekli, glokni, kalucsni, kamásli, hokedli, kaszni, parkett, sámli, stelázsi, cvekedli, fasírt, garnírung, hecsedli, kapucíner, kuglóf, ringló, slukk, smarni, snapsz, snidling, colstok, facér, docens, gleccser, lakmusz, lösz, orkán, akt, batár, blatt, blokk, brácsa, cakompakk, cikcakk, cucli, cvikli, bliccel, cizellál, dinsztel, drukkol, fasíroz, fixíroz, pucol, saccol, smakkol, sminkel, stimmel, tupíroz, frappáns, snájdig, sprőd, stramm, stréber.