Miért vonulnak milliószámra vörös rákok a Karácsony-szigeten?
Novemberben ismét vörös rákok milliói lepték el az Ausztráliához tartozó Karácsony-sziget útjait, erdeit és tengerpartjait. A látványos természeti jelenség minden évben megismétlődik, időzítését pedig az esőzések, a Hold járása és az árapály együttesen határozza meg. De miért indul útnak egyszerre ennyi állat, és mi történik velük, amikor elérik az óceánt?

Ismét elkezdődött a Karácsony-sziget egyik legkülönlegesebb természeti eseménye: vörös rákok milliói indultak el az esőerdőkből az Indiai-óceán partjai felé. A november közepi vonulásról látványos videófelvételek érhetőek el, amiken látható, ahogy az állatok szinte teljesen beborítják az utakat, és a számukra épített átkelőkön haladnak keresztül.

A rendkívüli látvány mögött egy pontosan időzített, összetett szaporodási folyamat áll. A vörös rákoknak ugyanis hiába a szárazföld az otthonuk, utódaik fejlődéséhez nélkülözhetetlen a tengervíz.

Milyen állatok a Karácsony-sziget vörös rákjai?

A karácsony-szigeti vörös rák (Gecarcoidea natalis) szárazföldi életmódot folytató, a tízlábú rákok közé tartozó faj. Természetes elterjedése rendkívül korlátozott: elsősorban a Karácsony-szigeten él, de a közeli Kókusz- vagy Keeling-szigeteken is előfordul.

A kifejlett példányok páncéljának szélessége megközelítheti a 12 centimétert.

Jellegzetes élénkvörös színük mellett robusztus testfelépítésükről és erős ollóikról is felismerhetők.

Az állatok az év nagy részét az esőerdők talaján, saját maguk által ásott üregekben vagy sziklarepedésekben töltik. Többnyire magányosan élnek, és elsősorban lehullott levelekkel, gyümölcsökkel, virágokkal és fiatal növényekkel táplálkoznak. Alkalmanként állati eredetű táplálékot, például elhullott rákokat is elfogyasztanak.

A száraz évszakban különösen fontos számukra a megfelelő páratartalom. Ilyenkor sokszor hosszabb időre visszahúzódnak üregeikbe, amelyek bejáratát levelekkel is eltorlaszolhatják, hogy mérsékeljék a kiszáradást.

A faj állományának nagyságára eltérő becslések léteznek: az Australian Museum mintegy 45 millió egyedet említ, míg a Karácsony-szigeti Nemzeti Park tájékoztatója 100 milliónál is többet. A becslések különbsége ellenére a rákok több tízmilliós nagyságrendű jelenléte egyértelmű.

Miért indulnak el egyszerre a tenger felé?

A tömeges vándorlás célja a szaporodás. Bár a felnőtt vörös rákok életük túlnyomó részét a szárazföldön töltik, petéikből a tengervízben kelnek ki a lárvák, amelyek fejlődésük első szakaszát az óceánban töltik.

Ezért a sziget belsejében élő állatoknak évente egyszer el kell jutniuk a tengerpartra. A vándorlás rendszerint októberben vagy novemberben, az esős évszak első jelentősebb csapadékát követően kezdődik, de szárazabb években decemberre vagy akár januárra is kitolódhat.

Az eső különösen fontos, mert a rákok érzékenyek a kiszáradásra. A nedvesebb környezet lehetővé teszi, hogy a hosszú szárazföldi utat jelentős vízveszteség nélkül tegyék meg.

A csapadék és a vándorlás kapcsolata tudományosan is igazolt. A Princeton Egyetem kutatói több évtized megfigyeléseit elemezve kimutatták, hogy a rákok rendszerint csak megfelelő mennyiségű eső után indulnak el. Az 1997-es, rendkívül száraz, erős El Niño-jelenséggel összefüggő évben például elmaradt a szokásos szaporodási vándorlás.

Az eső indítja el a vándorlást, de a Hold szabja meg az időzítést

A karácsony-szigeti vörös rákok viselkedésének egyik legérdekesebb sajátossága, hogy a szaporodásuk szorosan kapcsolódik a holdfázisokhoz és a tengeri árapályhoz.

A nőstények jellemzően a Hold utolsó negyedének időszakában, hajnal előtt, a dagály tetőzését követően, az apadó víznél engedik petéiket a tengerbe.

Ebben az időszakban kisebb a különbség a dagály és az apály vízszintje között, ami kedvezőbb körülményeket teremthet a parton tartózkodó nőstényeknek.

A rákoknak tehát úgy kell időzíteniük a vándorlást, hogy a tengerpartra érkezés, a párzás és a peték fejlődése is összhangban legyen a megfelelő holdfázissal.

A nemzeti park ismertetője szerint, ha az eső korán érkezik, az állatok lassabban haladhatnak, útközben táplálkozhatnak és pihenhetnek. Ha viszont későn kezdődik az esős időszak, sietniük kell, vagy akár a következő hónap megfelelő szaporodási időszakáig is várhatnak.

Mi történik, amikor a rákok elérik az óceánt?

A vándorlás élén rendszerint a hímek haladnak, amelyek elsőként érkeznek meg a part menti területekre. Rövid tengervizes fürdő után üregeket ásnak, majd a megérkező nőstényekkel ezekben vagy az üregek közelében párosodnak. A hímek ezt követően visszatérnek az erdőbe, a nőstények viszont a part közelében maradnak.

Egyetlen nőstény akár 100 ezer petét is hordozhat a teste alatt. A peték nagyjából két hétig fejlődnek, majd a megfelelő holdfázis és árapály idején a nőstények a vízhez vonulnak, és a tengerbe engedik őket. A petékből a vízbe kerülés után szinte azonnal kikelnek az apró lárvák. Ezek körülbelül egy hónapon keresztül az óceánban fejlődnek, több átalakulási szakaszon mennek keresztül, végül visszajutnak a part közelébe.

A túlélő egyedekből mindössze néhány milliméteres fiatal rákok lesznek, amelyek ezután megkezdik saját szárazföldi vándorlásukat az erdők irányába.

A nemzeti park adatai szerint a nagyjából 5 milliméteres fiatal rákoknak körülbelül kilenc napra van szükségük ahhoz, hogy elérjék a sziget belső területeit. Életük első három évét többnyire rejtőzködve töltik, az ivarérettséget pedig jellemzően négy-öt éves korukban érik el.

A tengerbe jutó lárvák túlnyomó többsége azonban nem éli túl a fejlődést. Sokukat halak és más tengeri állatok fogyasztják el, köztük olyan nagytestű planktonevők is, mint az ördögráják és a cetcápák.

Előfordulhat, hogy egy-egy évben alig jutnak vissza fiatal rákok a szárazföldre. Más években viszont olyan nagy számban élik túl a tengeri fejlődést, hogy ez hosszabb időre biztosíthatja a populáció utánpótlását.

Vörös rákok milliói kelnek útra a szigeten át az óceán felé, hogy párosodjanak és ívjanak.
A vörös rákok éves vándorlása a Karácsony-szigeten az esős évszak első esőivel veszi kezdetét, rendszerint október vagy november környékén. Fotó: : Parks Australia / Getty Images

Miért nélkülözhetetlenek a vörös rákok a Karácsony-sziget élővilágának?

A vörös rákok nemcsak látványos lakói a szigetnek, hanem az esőerdők működését meghatározó állatok is.

Táplálkozásukkal jelentős mennyiségű lehullott növényi anyagot dolgoznak fel, üregásásukkal átmozgatják a talajt, ürülékükkel pedig hozzájárulnak a tápanyagok körforgásához. A magvak és a fiatal növények fogyasztásával az erdő növényzetének összetételét is befolyásolják.

Egy, az Oecologia tudományos folyóiratban megjelent kutatás szerint a vörös rákok az általuk vizsgált esőerdei élőhelyeken az évente lehulló lomb 39-87 százalékát is eltávolíthatják az erdő talajfelszínéről. Ez a szám jól mutatja, mennyire jelentős a szerepük az ökoszisztémában.

Ha a rákok eltűnnének, az erdő talaján felhalmozódó növényi anyag mennyisége és a növények megtelepedésének folyamata is megváltozhatna.

Az ellenségük neve: sárga kergehangya

A tömeges vonulás során az utak és a járműforgalom komoly veszélyt jelentenek. A Karácsony-szigeten ezért a természetvédelmi szakemberek ideiglenes terelőkerítéseket, speciális aluljárókat és az utak fölött átvezető rákhidakat is használnak.

A legforgalmasabb időszakokban egyes útszakaszokat lezárnak, hogy az állatok biztonságosan elérhessék a tengerpartot.

A közlekedésnél is súlyosabb ökológiai fenyegetést jelenthet azonban egy behurcolt hangyafaj, a sárga kergehangya (Anoplolepis gracilipes).

Az invazív hangyák hatalmas szuperkolóniákat képezhetnek, és védekezésként hangyasavat permeteznek. Nagy egyedsűrűségben ezzel a rákokat is képesek elpusztítani.

A Parks Australia szerint a behurcolt hangyák az 1990-es évek vége óta több tízmillió szárazföldi rák pusztulásához járultak hozzá. A természetvédelmi programok ezért a hangyák állományának visszaszorítására is kiterjednek, többek között célzott védekezéssel és biológiai módszerekkel.

A csapadék változása szintén kockázatot jelenthet. Mivel a szaporodás a megfelelő időben érkező esőtől függ, a szélsőségesen száraz időszakok megzavarhatják a vándorlást. A kutatók ezért azt is vizsgálják, hogyan befolyásolhatják a változó éghajlati körülmények a faj hosszú távú fennmaradását.

Honnan tudják a rákok, merre kell menniük?

A kutatók tudják, milyen környezeti feltételek indítják el a vándorlást, azt azonban még vizsgálják, hogy a rákok pontosan hogyan tájékozódnak az erdőben, és milyen jelek alapján találják meg a tengerhez vezető útvonalat.

A svédországi Lundi Egyetem kutatói is tanulmányozzák a jelenséget. A lehetséges tájékozódási mechanizmusok között a Nap helyzete, a Föld mágneses tere és a fény polarizációja is szerepel.

Azt is szeretnék megérteni, hogy a rákok képesek-e korábbi útjaikból tanulni, illetve befolyásolja-e a fiatalabb állatok mozgását az idősebb egyedek viselkedése – írja az ABC News.

Hol lehet figyelni a vörös rákok vándorlását?

A Karácsony-szigeti Nemzeti Park 2026-ban élő internetes közvetítéseket is indított, amelyekkel a világ bármely pontjáról követhetővé vált a különleges természeti esemény.

A nemzeti park hivatalos közvetítési oldalán és a YouTube-on a korábbi közvetítések is visszanézhetők, ez például a november 17-i felvétel:

Ez is érdekelhet:

Mit jósol Nostradamus 2027-re? Öt baljós jövendölés