Startlap Wiki

Vannak. Körülbelül 20 fő.

Az aranymosó népi neve: aranyász. S bár manapság megélni már nem lehet belőle (sőt, igen gyakran még a régi időkben is csak szerény megélhetést biztosított), kitűnő lehetőség nyílik betekinteni eleink fáradságos, mégis lenyűgöző, természetközeli mindennapjaiba.

Az aranymosás a folyóvizek romboló munkájának köszönhetően a termőhelyéről kibontott és elszállított aranyrögöknek, szemcséknek a folyó menti hordaléktól való elkülönítése, szennyező anyagoktól való megtisztítása. Rendkívül időigényes, nagyfokú figyelmet igénylő munkafolyamat.

Idehaza főképp a Duna és a Dráva mentén lelhető fel mosással kinyerhető, ún. föveny- vagy mosóarany. A múlt század első felében pedig még a Zagyvából, Tarnából is mosták az aranyat.

Aki esetleg belekóstolna ebbe az ősi mesterségbe, az aranymosás során aranyrögökre semmiképp se számítson. A Duna magyarországi szakaszán például ez a nemesfém manapság már csak apró pikkelyekben lelhető fel.

A hazai aranymosás kihalását nagyban hozzájárult a 19. század második felében megkezdett folyamrendezések sora, megváltoztatva ezzel a hidrológiai viszonyokat. Ennek következményeként pedig az aranytartalmú hordalék elérhetetlenné vált sok helyütt az aranyászok számára.

Mesék, történetek ugyanúgy körbefonják aranyász őseink munkáját, mindennapjait is, ám sajnálatos módon ezek a történetek manapság már alig-alig ismertek.