Nem kötelező…
1849-ben vezették be Magyarországon az érettségit. Német és magyar nyelven is lehetett érettségizni. A kereskedelmi iskolákban a lányok is érettségizhettek, de 1895-ig várniuk kellett arra, hogy a fiúgimnáziumokban magánérettségit tehessenek. Ennek birtokában tudtak felvételizni az orvosira és a bölcsészkarra. 1900-ban már a leánygimnáziumban is lehetővé vált az érettségizés, de csak 1935-ben ismerték el egyenértékűnek a fiúkéval.
Nem általánosan kötelező érvényű volt az érettségi vizsga a középiskolai tanulmányok befejezését követően, hanem csak azoknak, akik a felsőoktatásba kívántak bejutni, vagyis vízum típusú vizsga volt ekkoriban. Ellenkezést váltott ki az intézkedés, az iskolafenntartók a belügyeikbe való beavatkozásként élték meg. Az állami beavatkozás korlátlan mértékűvé vált.
1851-1883 között csak a kijelölt iskolákban lehetett érettségizni. Az iskolák kiválasztását szigorú feltételekhez kötötték. 1883-1934 között a reáliskolák és a gimnáziumok más típusú érettségi vizsgát szerveztek.
1952. május 15-től már csak feljogosította a tanulót az érettségi arra, hogy jelentkezzen a felsőoktatásba, tehát ettől kezdve nem vízum típusú, hanem útlevél típusú volt az érettségi. Bevezetésre került a felvételi vizsga, a szóbeli vizsgán a vizsgabizottság mérlegelni tudta a jelölt világnézetét. A politikai szempontból nemkívánatos személyeket helyhiányra hivatkozással el tudták utasítani. A diktatúra lazulásával a tudás szerepe felértékelődött.
1982-ben közös érettségi-felvételi vizsgát vezettek be.