1873 óta.
1873-ban az addig különálló Óbuda, Pest és Buda településeket összevonták egy közigazgatási egységgé. A főváros ebben az időszakban élte „virágkorát”.
A főváros napját az egyesítés emlékére november 17-én ünnepelik, ugyanis 1873-ban ezen a napon ült össze az egyesített város tanácsa átvéve az elődvárosok tanácsától az ügyek intézését. Budapest – Európa egyik “legfiatalabb” fővárosa – több mint ezeréves múlttal rendelkezik, sőt Pest és Buda szabad királyi városoknak, valamint Óbuda mezővárosnak, mint lakott településnek története, a homályba vész. Az ellentmondás látszólagos, s abból ered, hogy a három város csupán a múlt század második felében egyesült.
Esztergom a 10-11. században vált Székesfehérvárral szemben országos központtá.
IV. Béla király 1256-ban helyezte át székhelyét Budára. A 13. század végétől már több országos jelentőségű gyűlést is itt tartottak.
1541-től 1686-ig Buda török kézen volt. Ez idő alatt a Bécshez közeli Pozsony vált a megmaradt Magyar Királyság fővárosává. II. József uralkodásának évtizede (1780-1790) mozgalmas időszak volt Budán: a régi főváros közel került ahhoz, hogy visszanyerje középkori rangját.
Széchenyi István az 1825-1827-es országgyűlésen felajánlotta birtokai egyéves jövedelmét a Magyar Tudományos Akadémia alapítására. Ő használta először a „Budapest” szóösszetételt, s ő álmodta meg az új főváros és a sugaras vasúthálózat tervét is. 1848-ban a forradalom idején Magyarország központja Pest lett.