Kísérletet teszünk a magyarázatra
1. A menekültválság valódi válság. A menekültek sorsa valóban szomorú, de mindannyian tudjuk, hogy csak addig a mi problémánk, amíg nem sikerül keresztülhaladni hazánkon.
2. A menekültválság megosztó. Abban talán konszenzus van, hogy azért csak nem kellene a schengeni határoknak átjáróháznak lenni, de az ország kétfelé szakadt abban a vonatkozásban, hogy a menekülteket segíteni kellene vagy egyszerűen csak távol tartani hazánktól.
3. A menekültválságban nincs katarzis. Nem igazán dőlhetünk hátra, hogy “na, sikerült egy nyomorgó szíriai családot ma is megszívatni”. Talán csak akkor lehettünk vidámak, amikor Gyurcsány túljárva saját eszén a kerítés szerb oldalán találta magát.
Ezzel szemben
4. Lagzi Lajcsi egy celeb. Egy gazdag, jómódban élő világpolgár. A magyar embernek nincs annál nagyobb öröm, ha csámcsoghat azon, hogy lám-lám mégsem becsületesen szerezte a pénzét.
5. A Questor-ügy kapcsán és (még ezer más ügy kapcsán) elmaradt a katarzis. Nem tudjuk, hogy igazából ki miért mit is capcarált, és a 150 milliárd forint egyébként is túl nagy ahhoz hogy megértsük. De Lajcsi esetén tudni véljük, hogy azt csinálta, mint a szomszéd Józsi, amikor lopta a kábeltévét meg a villanyt a póznáról, csak nagyban.
6. A legtöbb bűnözőnek kitakarják az arcát, de Lajcsi a médiában él, ezért neki csak egy út van a média elé állni, vállalni azt arcát és itt porig égni.
7. Adott a műsor, értjük, hogy ki a szereplő, tudni véljük, hogy ki a jó és a rossz. Mint egy amerikai film, ahol a dolog a végén mindig egyszerű lesz a cselekmény.
+1. A Boston Legalben (Jogi játszmák) Alan Shore egy német szóval el tudta magyarázni a jelenséget: Schadenfreude (magyarul leginkább a kárörömhöz áll a jelentése) 23:50-től.
“Nemrég a Stanford egyik professzora megörökítette a Schadenfreude-t az agyról készített felvételen. Fiziológiai, orvosi jelenség.
Amikor másokat látunk elbukni, olyan kémiai anyag szabadul fel az agyban, ami miatt örömet érzünk.“