A második világháború alatt nem volt elég kakaóbab.
A második világháború alatt csak nehezen lehetett Európában kakaóbabhoz jutni, ezért a Piemont tartományban működő olasz cukrász, Pietro Ferrero a helyben nagy mennyiségben elérhető mogyoróból és némi kakaóból megalkotta a csokoládé alternatíváját a Pasta Gianduját. Ebből fejlesztették ki később a Nutellát.
Pietro Ferrero az első adag (mintegy 300 kg) Pasta Gianduját 1946-ban dobta piacra. Ekkor a mogyoró-csoki kombinációt még kemény tömbök formájában árulták, de szeleteit már akkor is kenyérrel ették. A cég 1951-ben állt elő a termék kenhető változatával, a Supercremával.
1963-ban Pietro fia, Michele Ferrero megváltoztatta a krémes finomság összetételét és dizájnját is azzal a céllal, hogy Európaszerte árulhassa azt. Így az első üveg Nutella 1964. április 20-án hagyta el az albai Ferrero gyárat. Az “új” termék azonnal sikert aratott, és azóta is rendkívül népszerű.
Hazánkban a Nutella a mogyoró- és csokikrémek szinonimájává vált, így sajnos hozzá kellett szoknunk, hogy a strandi “nutellás” palacsintának a legritkább esetben van Nutella íze.