Olyan karakterek sorozata, amelyek általában emberi arcot formáznak, hogy érzelmet fejezzenek ki.
Az emotikon szót az emote (angol, érzelmet fejez ki) és az icon (angol, ikon) összevonásából alkották meg, és neve tulajdonképpen tökéletesen ki is fejezi célját. Bár a 19.század végétől voltak már próbálkozások hasonlóra, az emotikonok végül a számítógépes boom után terjedtek el.
A populáris kultúrában elterjedt sárga kör alapon megjelenő, stilizált mosolygós arc után smiley-nak is nevezik. A smiley-t később a begépelt karakterek automatikus, ikonszerű megjelenítésében is felhasználták.
Az emotikonok első, dokumentált digitális használata 1982. szeptember 19-ről datálódik: az egyik számítástechnikai fórum oldalán Scott Fahlman, a Carnegie Mellon Egyetem professzora javasolta a 🙂 hangulatjel alkalmazását az esetben, ha a felhasználó viccnek szánta begépelt mondandóját – a további félreértések elkerülése végett. Azt is hozzátette, hogy lehet, hogy gazdaságosabb lenne a nem viccnek szánt kijelentéseket jelölni inkább a 🙁 emotikonnal, mert az ilyetén megnyilvánulások vannak kisebbségben.
(A legutóbbi képre visszatérve: Putnam a Facebook egyik fejlesztője volt.)