AZ ÜRGE
A Földművelésügyi Minisztérium által fenntartott Vadonleső program idén második alkalommal választotta meg az év emlősét, ami 2015-ben az ürge lett (2014-ben a keleti sünnek ítélték a címet).
Ha esetleg valaki fitymálóan legyintene a hírre, lehet, hogy az ürge-kérdés anyagi vonatkozása kapcsán mégis felkapja a fejét: a fokozottan védett állat, természetvédelmi értéke 250 000 forint (két darab ürge értékéért tehát akár egy 14 éves Skoda Fabia 1.4 Classicot is vehetünk 68 lóerővel és 145 000 km-rel).
Az egyszeri ürge rágcsálásból él, évente egyszer szaporodik. Nyár végétől tavaszig dermedt téli álmot alszik. A hímek tél végén korábban ébrednek, és területet foglalnak, hogy a később „álmosan” előbújó nőstényeket már rendezett területi viszonyok között várják.
Bár kolóniában élnek, mégis minden egyednek külön földalatti járatrendszere van, így a párzás után a hímek magukra hagyják a nőstényeket, melyek így maguk szoptatják és nevelik fel a kölyköket.
A nyílt, kimondottan rövid füvű pusztáinkon keresik elsősorban magvakból és más növényi részekből álló táplálékukat, de a tücsköket, cserebogarakat és más ízeltlábúakat is előszeretettel fogyasztanak. A felszínen csak nappal figyelhetőek meg: a kora délelőtti órákban (amikor a reggeli harmat már felszáradt) tömegesen jelennek meg, majd a déli hőség idejére a legtöbben visszahúzódnak az üreg hűvösébe. Délután még kedvük szerint, elő-elő merészkednek, hogy kipótolják a reggelit, vagy kitisztítsák járatrendszerük bejáratát. Veszély esetén a szemfülesebbek két lábra állva jellegzetes füttyöt hallatnak, mely menekülésre készteti környező fajtársaikat.