346
A város olyan település, amelynek valamilyen (kulturális, ipari, kereskedelmi stb.) jelentőségénél fogva különleges, törvény szerint meghatározott jogállása van. A magyarországi városok jelentős része az utóbbi 100 évben nyerte el a városi rangot. A teljes népesség 64,6%-a él városban, ezzel hazánk közepesen városiasodott országnak számít.
1950-ben még csak 52 város volt Magyarországon, a rendszerváltás idejére 162 lett, azóta pedig megduplázódott a számuk. A várossá nyilvánításnak pontosan definiált kritériumai nincsenek, az önkormányzati törvény azt írja elő, hogy annak a településnek adható városi cím, amely “térségi szerepet tölt be, és fejlettsége eléri az átlagos városi szintet”.
A várossá nyilvánítás az 1999. évi XLI. törvény 1.§ értelmében a köztársasági elnök és az Országgyűlés hatáskörébe tartozik. Egy várossá nyilvánító döntés meghozására évente egy alkalommal kerül sor. A várossá nyilvánítási kérelmet a település polgármestere a közigazgatási hivatal vezetője útján terjeszti fel a belügyminiszterhez.
A települési képviselő-testület várossá nyilvánításának kezdeményezésekor részletes értékelésben mutatja be a nagyközség fejlettségét, térségi szerepét. A törvény szerint nagyközség akkor kezdeményezheti várossá nyilvánítását, ha a városi cím használatát fejlettsége, térségi szerepe indokolja. A feltételek közé tartozik a megfelelő gazdasági, infrastrukturális fejlettség, a megfelelő intézmények (oktatási, közegészségügyi, rendészeti) megléte, az önkormányzat térségi szervezőképessége.
A képviselő-testület a várossá nyilvánítási kezdeményezést január 31-éig terjesztheti fel a belügyminiszterhez. Az önkormányzati általános választás évében várossá nyilvánítás nem kezdeményezhető. A köztársasági elnök június 30-áig dönt a várossá nyilvánításról, döntését a Magyar Közlönyben közzéteszi.