Mióta számítjuk az időt?

A sumer társadalom létezése óta

ido

Az idő számítása a természeti jelenségek megfigyelésével kezdődött. A nappal és az éjszaka szabályosan váltakozik, a Hold lassan eltűnik, majd újra láthatóvá válik, a növényzet feléled, majd a fák lombja lehullik. A változások nagyjából kiszámítható módon követik egymást. Az évszázadok alatt felhalmozódott tapasztalatok alapján választ tudtak adni arra, hogy mikor következnek be az események.

A vadászó-gyűjtögető emberek számára elegendő volt tapasztalati úton számítani az időt. Azonban a letelepült, állattenyésztéssel, földműveléssel foglalkozó embereknek már szükségük volt arra, hogy pontosabban tudják, mikor milyen munkálatok következnek. A készletekkel való gazdálkodás, a különböző munkák összehangolása, a kereskedelem fontossá tette az idő számítását.

A csillagászati naptár kialakításában alapvető volt az tudás, mely szerint a változások az égitestek mozgásával összhangban vannak. Három szempont szerint számították az időt: napot, hónapot és évet különböztettek meg. A geocentrikus világképben még egy napot a Nap keletről nyugati irányba történő vándorlása határozta meg, később a Föld tengely körüli forgása. A hónap vagyis holdnap pedig a Holdnak a Föld körüli keringése volt. Az évet pedig a geocentrikus világkép szerint a Nap keringése a Föld körül, később pedig a Föld keringése a Nap körül határozta meg.