1907 óta
Az 1907. évi XIX. tc. 72. paragrafusa rendelkezett arról, hogy az özvegyen maradt nőt járadék illeti meg, ami az elhalt férje munkakeresetének 20%-a volt. Ezt az özvegy nő egészen haláláig kapta, vagy addig míg újból férjhez nem ment. Végkielégítésben részesítették akkor, ha férjhez ment, megkapta az elhalt férje keresetének 60%-át.
Az 1975. évi II. törvény szerint ideiglenes vagy állandó özvegyi nyugdíjat kaphatott a férj, a feleség, az elvált nő és az élettárs is. A törvény pontosan rendelkezett arról, hogy ennek mennyi az összege, annak függvényében, hogy az elhalt személy hány éves volt, mennyi ideig dolgozott. Újbóli házasságkötés esetén megszűnt az özvegyi nyugdíj folyósítása, de végkielégítést kérhetett az özvegy.
Jelenleg Magyarországon özvegyi nyugellátásra vagy özvegyi járadékra lehet jogosultságot szerezni, de nem mindkettőre egyidejűleg. Ha az elhunyt öregségi nyugdíjas volt, vagy a jogszabályban meghatározott szolgálati időt megszerezte, akkor az elhunyt személy házastársa, illetve meghatározott feltételek teljesülése esetén az élettársa vagy elvált házastársa is nyugellátásban részesülhet.