Lehet-e tartós az interneten kialakult szerelem? Tudományos kutatások bizonyítják, hogy bizony nagyon is.
A kilencvenes évek egyik sikerfilmje, A szerelem hálójában már a megjelenése hetében 18,4 millió amerikait vonzott a mozikba, akik végignézték, ahogy Meg Ryant és Tom Hankset összehozza a betárcsázós információs szupersztráda. Azóta csak a technológia fejlődött, az internetes ismerkedés lényege ugyanaz, de érdekes módon azonban hiába teltek el évtizedek, még mindig sokan idegenkednek ettől a műfajtól.
Számukra van egy rossz és egy jó hírünk: az online randizást nagyon nehéz kikerülni akkor, ha kapcsolatra vágysz, ugyanakkor ez egyáltalán nem baj, sőt. Ennek árnyalása érdekében rögtön elő is kapnánk a témát övező dilemma egyik legkomolyabb fegyvertényét nyújtó statisztikáját: a Floridai Egyetem pár évvel ezelőtti kutatása során megállapították, hogy az USA-ban 2005 és 2012 között köttetett házasságok harmada a világhálón indult.
Az online randizás alapötlete nem az ördögtől való, de még csak nem is a huszadik századból
A modern ember csupán a számítógépes technológiát adta hozzá egy régóta működő modellhez. Korábban ugyanis évszázadokon át népszerűek voltak a személyes hirdetések: az első mai értelemben vett újság az 1600-as években jelent meg, és ezt hamar követték az úr keres hölgyet felhívások – írja a Huffington Post H.G. Cocks történész könyve alapján.
Észak-amerikai pásztorok, akik számára nem voltak elérhetőek a hírlapok, fákra vésték magányos szerelmes üzeneteiket – jó néhány ilyet találtak az archeológusok a 19. századból. A mai randiszájtok prototípusát amúgy szintén meglepően korán, 1965-ben hozták létre a Harvardon. Három dollárt kellett fizetni érte, ezért cserébe a felhasználók egy tesztsort is kaptak, ami hozzásegítette őket az optimális pár megtalálásához. Ismerős, ugye?
Egy rakás elmélet született arról, hogy az online randizás nem jó dolog. Ezeknek a teóriáknak a döntő része eléggé megalapozatlan
A fenti gondolat Michael Rosenfeld szociológustól származik, aki évek óta a netes társkeresést vizsgálja, ezért a Washington Post kétkedő újságírója felkereste, hogy meséljen az eredményeiről. Rosenfeld egy remek párhuzammal élt a fejlett technika adta új kommunikációs lehetőségek miatt aggódók számára: a mosógéphez hasonlította a dolgot. Az első otthoni mosógépek megjelenése idején ugyanis az emberek komolyan tartottak attól, hogy a mosodában közösen eltöltött idő kiesése jelentősen negatívan befolyásolja majd a társasági életüket.
A kutató egyébként egy csomó pozitívumot sorolt fel a kérdéskör kapcsán, de mi itt most csak néhányat emelnénk ki ezekből. Ilyen például az, hogy akik az interneten találtak rá a társukra, gyorsabban jutnak el az örök hűség megfogadásáig az anyakönyvvezető – illetve adott esetben isten – színe előtt. A különbség nem kicsi: az offline-párok átlagosan 10 év után házasodnak, míg a többieknél ez a szám mindösszesen 4 év. Ezzel egybevág Rosenfeld azon felfedezése, hogy a közhiedelemmel ellentétben a kijelzők közvetítésével szövődött viszonyok legalább ugyanolyan tartósak, mint azok, amik mondjuk egy kávézóban lobbantak lángra.
A szociológus azt is kiemelte, hogy az internetnek köszönhetően olyan emberekkel találkozhatunk, akikkel másként esélyünk sem volna. Teljesen idegen kultúrák, teljesen idegen emberek keresztezhetik egymás útját, akik egyébként sosem juthattak volna el az összetartozásuk felismeréséig.
Van egy csoport, akik számára gyakorlatilag elkerülhetetlen, hogy weboldalakon vagy appokon keressék a párjukat
A húszas éveinkben életmódunkból fakadóan körül vagyunk véve emberekkel, számos közösségi eseményre járunk, és eleve nyitottabbak vagyunk az ismerkedésre. Ugyanez általában nem mondható el a negyvenes, vagy annál idősebb rétegről, márpedig a válások (illetve később az elhalálozások) magas aránya éppen ezeket a korosztályokat taszítja az egyedüllétbe. Az ő életükben az online randizás kulcsfontosságú.
És milyenek azok a frigyek, amiknek az első lépése egy félálomban jobbra húzott hüvelykujj, vagy egy gyors gombnyomás volt? Elég jók.
Josué Ortega és Philipp Hergovich maga is meglepődött, micsoda tömeges érdeklődés övezte az interneten született kapcsolatokról szóló tanulmányukat – mesélték a Forbes magazinnak. A reflektorfény nem véletlen: a két közgazdásznak egy roppant biztató dologra sikerült fényt derítenie. Adataik szerint a weben megismerkedett házaspárok kapcsolata erősebb és boldogabb azokénál, akik klasszikus módon találtak egymásra.
Végezetül megjegyeznénk, hogy még a társkereső oldalak hőskorában Dormán Emese szociológus egy magyar mintát tanulmányozva arra mutatott rá: az általa megkérdezett emberek egy része negatív előítéletekkel állt az internetes ismerkedéshez, de ez a saját tapasztalatszerzés során megváltozott. Az emberiség olthatatlan vágya a szerelem iránt nem fog elmúlni soha, és bizonyos értelemben már szépanyáink is társkeresőztek. Az egyetlen dolog, amihez hozzá kéne szoknunk az, hogy mi ezt már az ágyunkból csináljuk, mobillal a kezünkben, és kissé magasabb sikerrátával, mint az észak-amerikai pásztorok.