Startlap Wiki

Mert ez volt a menő.

A férfi nemi szerv ábrázolásának módja kultúránként és történelmi időszakonként nagyon eltérő. Az európai embernek ha ókori szobrot kell felidéznie többnyire antik görög művészek alkotásai jutnak eszükbe. Ezeknek hímtagja a mai, gyakran pornófilmeken szocializálódó közönség számára valóban kicsinek tűnnek. Egyébként meg nem minden antik görög szobornak kicsi, de amelyiknek nagy, annak különös oka van.

Az ókori görög “magas” művészetben a (relatíve) kis pénisz a társadalmi és kulturális felsőbbség jele volt, míg a nagy szerszámokat vulgárisnak, primitívnek és takargatni valónak tartották. Elképzelhető, hogy a körülöttük élő barbárnak tartott népek péniszközpontú termékenységkultuszai is szerepet játszottak ebben a felfogásban, mindenesetre az görög művészet a méretes falloszt obszcénnek, vagy humorosnak tartotta.

A művészetnek pedig az ókori görög, az ideálok világát megragadni próbáló művészek felfogása szerint elsősorban nem szórakoztatnia kellett, hanem tanítani, vagy tanítva szórakoztatni, tehát komolyan kellett venni. A méretet az egyén szellemi kvalitásainak leképeződéseként látták: a “kicsi” szerintük magasan fejlett intellektusra utalt, ugyanakkor a színházi előadások során a “bolond” szerepét játszó színész gyakran túlméretezett péniszt viselt a karakter ostobaságát, korlátoltságát jelezve.

Nagy tévedés lenne azt gondolni ugyanakkor, hogy a hétköznapi görögöket nem foglalkoztatta a szex és a szexualitás. A képzőművészet más ágaiból – leginkább festett agyagedényeken – számtalan ábrázolás maradt fent mai szemmel is kőkemény “pornográf” jelenetekkel, nem beszélve az apró, de arányaiban hatalmas falloszukat suhogtató agyag- és kőszobrocskákról, melyek vagy Priapus nevű termékenységistent, vagy félig ember, félig állati eredetű lényeket ábrázolnak, és többnyire ártó erőket tartottak velük távol tulajdonosaik, napjainkban pedig másolataik a görög szuvenirboltok felkapott cikkei.