Startlap Wiki

Egy évig.

Számos metszet és festmény készült Baksaházi Baksa Márk, magyar katona kopja által ejtett sérüléséről. A krónikák szerint nem csupán túlélte azt, hanem harcolt is még utána. 

Egyes források szerint Baksa az 1594-ben török kézre került győri vár 1598-as visszahódításakor sérült meg, megint mások szerint az eset egy lovagi torna során történt. A leírások és ábrázolások értelmében a a kopja a katona jobb szemén hatolt be, hegye a tarkóján vagy a bal füle alatt jött ki. Baksát azonban keményebb fából faragták, mint a lándzsát: egy évvel élte túl sérülését, és állítólag részt vett a 15 éves háború további csatáiban is. 2013-ban az Innsbrucki Egyetemi Klinika radiológiai szakértő alátámasztották: ha a fegyver az agy és a csont között haladt el, és az agyhártya nem sérült, akkor a vitéz valóban tovább élhetett.

Baksa története nem csak a köztudatban és korabeli ábrázolásokon marad fenn: azt Szabó Péter történész „Virtus vulnere viret”. Sebtől díszlik a vitézség című tanulmánya is tárgyalja, de Vargha Gyula költő Torstenson lakomája című költeményében (1923) is szerepel. Ebben svéd vitézek azon csúfolódnak, hogy sok időskorú magyar katona van jelen a lakomán, és ez egyértelmű jele, hogy nem elég bátrak. Válaszként Kemény János erdélyi fejedelem megmutatja ezredesüknek Baksa képét és történetét.

„Segerskjöld a könyvbe pillant,
Ott lefestve képben egy magyar vitéz,
Jobb szemébe szúrva roppant
Nagy hegyes nyárs, hosszú török kelevész:
Tarkóján fél rőfre áll ki.
Szörnyű szúrás, látja bárki,
Ily döfésbe a halandó belevész.
“Olvasd bajtárs!” Az meg olvas:
“Baksa Márkus, híres magyar kapitány.
Így veré át gyilkoló vas,
Szemén ment be, s hátul jött ki azután;
De a döfést kiheverte,
S a törököt verten verte,
Azután is, még sokáig, száz csátán.«
»Mért van köztünk öreg ember?
Bajtárs uram, itt van rá a felelet,
Én hallgattam türelemmel,
Német írja, s az nekünk nem hízeleg.
Ha mi olyan könnyen halnánk,
Kihalt volna rég a fajtánk,
Annyi vérünk öntözé már a röget.”