Borozás közben énekelt dal, népi líránk egyik jeles műfaja.
Híres művelői voltak többek között: Vörösmarty Mihály (Puszta Csárda), Erkel Ferenc/Egressy Béni (Petur bordala a Bánk Bán című operából), Petőfi Sándor (Bordal), Gárdonyi Géza (A bor legendája), Hofi Géza (Bordal).
Habár közel áll a mulatónótához és az ivónótához, csapongó gondolatmenetével inkább az italt dicsérő, a borfogyasztásra biztató, hol komoly, hol tréfás módon kifejezésre jutó mámoros hangulatot tükröz, s az alkoholos bódulat révén kiváltott érzelmeket, gondolatokat igyekszik kifejezésre juttatni.
Petur bordala a Bánk bánban
Bordal típusai:
bordicsérő: „A bor pedig mindenre jó; Bor, bor, bor, De jó ez a piros bor…”
szőlődicsérő: „Hadd múljon el ez a világ, Csak szőlő teremjen!…”
Fentebbiekkel összefüggésben:
tájdicsérő: „Ó, mely sok hal terem a nagy Balatonban; Tiszán innen, Dunán túl…”
További rokon daltípusok:
hordóköszöntő: „Kicsiny a hordócska…”
korsóköszöntő: „Korsikám, korsikám, bugyogós korsikám…”
kulacsköszöntő: „Hol vagy én szerelmes boroskulacsom?…”