Kerülhet valaki a mennyországba, ha hamvasztásos-szórásos temetést kap?

 

“Az üdvözülésünk nem a temetéstől, hanem életmódunktól függ.”

Legyen világos: nem akarunk senkit, semmilyen irányban el- vagy megtéríteni. A fenti kérdést pár hete kaptuk egy olvasónktól, és mivel a válasz bennünket is érdekelt, a Hír24 témába vágó heti sorozatán keresztül feltettük a kérdést nagy egyházak hazai képviselőinek.

A kérdés – ami valójában kettő – így hangzott: “Az Ön vallása szerint lehet valakit hamvasztás utáni szétszóratással temetni? Ha igen, akkor az illető ugyanúgy kerülhet-e a mennybe, illetve mi a helyzete a feltámadáskor?”

Oláh Miklós, görög katolikus lelkésztől a következő választ kaptuk:

“A katolikus Egyház számára a hamvasztás mindaddig nem jelentett problémát, amíg a 18. századi felvilágosodásban a föltámadásba vetett hit tagadásaként nem kezdték követelni. A halottégetést az Egyház egy ideig fegyelmi okokból tiltotta, mert a szabadkőművesek éppen a föltámadás hitének kigúnyolására vezették be.

Emiatt hozták ezt a szabályt: „Aki testének elhamvasztását rendelte el, nem részesíthető egyházi temetésben, sem nyilvános szentmise nem mondható érte, és a hamvasztással kapcsolatban semmiféle egyházi szertartás nem végezhető.”

A világnézeti támadást más jellegű, gyakorlatias körülmények váltották fel: komoly helyhiánnyal küzdöttek a temetők. A probléma nem csak a magyar fővárosban, hanem világ többi városában is jelentkezett. Részben ezért, részben pedig mert megszűnt a hamvasztásnak világnézeti-támadás jellege, az egyház is módosította álláspontját. Miután a Római Katolikus Egyház megváltoztatta a hamvasztásról szóló doktrínát, a magyar Katolikus Püspöki Kar egy konferenciát tartott 1967. május 31.-én. Itt elfogadták, hogy az utolsó szertartást nem csak a hamvasztás előtt, hanem utána is meg lehet tartani. Egyre több templomban és altemplomban alakítanak ki urna elhelyezésre alkalmas helyet.

A hamvasztás utáni szétszóratás sem akadálya a temetés egyházi végzésének. A mindenható Istennek, aki „a föld porából teremtett” minket, nem okoz gondot a szétszórt test újra egyesítése.

A temetés módjától teljesen független az elhunytnak a mennybe kerülése, és a majdani feltámadása is, ahogy a gyermek értéke, és személyisége is teljesen független attól, hogy császár-metszéssel születik-e, vagy természetes módon.

Az üdvözülésünk nem a temetéstől, hanem életmódunktól függ.”

Ha Ön érdeklődő típus, és kíváncsi a többi vallás képviselőjének válaszaira is, ajánljuk figyelmébe a teljes cikket, amelyet ide kattintva nyithat meg.

 

paradicsom2