Érdemes-e panaszt tenned, ha elégedetlen vagy a postásoddal?

Nem.

Postás és kutya

Egy négylakásos társasháznak van videós kaputelefonja. Ezt mindenki tudja kezelni: koldusok, kopogtatócédula-gyűjtők, futárok – csak a postás nem.

Ő ragaszkodik hozzá, hogy mindenkinek becsöngessen, felsorakoztassa az otthon tartózkodó lakókat a ház előtt, és úgy kézbesítsen. Az nem baj, ha nincs levele, jobb ha lejön és sorakozik.

Egy ilyen potya sorakozót merészelt szóvá tenni egy lakó. Szerette volna, ha bocsánatot kér a postás. Erre nem volt hajlandó, ekkor a lakó távozott, de az indulatos postás a házba is követni kezdte. 

Az ügyet e-mailben tette szóvá a lakó. Két dolgot szeretett volna: ne legyen többet potya-sorakozó, és kérjen elnézést a postás.

A Magyar Posta panaszkezelési gépezete elindult, és telefonon próbálta lezárni az ügyet. Az esetlen próbálkozásból az lett, hogy a panaszkezelési ember megvédte a dolgozóját, és udvariasan hibáztatta a panaszbejelentőket, és megkérdezték, hogy visszavonja-e a panaszt, ha a postás – aki mellette ül – elnézést kér. A panaszos úgy gondolta, egye fene, kérjen elnézést, és akkor legyen vége ennek a rémálomnak. Ekkor a postás elnézés kérés helyett egy vádbeszédet fogalmazott meg, amire a lakó már tényleg nem volt kíváncsi, és letette a telefont, nem vonta vissza a panaszt.

A panaszosok azóta több – nem ajánlott –  levelet nem kaptak meg.

Nem tudják, hogy van-e oksági összefüggés, de azt tanácsolják mindenkinek: amíg a Magyar Posta monopolhelyzetben van, ne panaszkodj a postásra.