Startlap Wiki

1756-ban.

Könyves Kálmán híres boszorkánytörvényének köszönhetően („Strigákról pedig, akik nincsenek, semmiféle említés ne essék”) hazánkban jóval kevesebb boszorkányper volt ugyan más országokhoz képest, de a számuk így is körülbelül ezerre tehető.

A boszorkányperek során gyakran vádolták meg azon falubelieket, ismerősöket, akikkel valamilyen ok (irigység, rossz szomszédi viszony, rendkívülinek vélt képesség, úgymint, gyógyításban való jártasság) miatt konfliktusba kerültek. S habár elsősorban a nőket vádolták, olykor-olykor férfiakra is rásütötték a boszorkányság vádját.

Hazánk egyik legnagyobb boszorkányperére 1728-ban, Szegeden (a perek több, mint felét ebben a városban folytatták le) került sor, ahol a ma is Boszorkány-szigetnek nevezett helyen 14 embert égettek meg végül. Többek közt a város egyik korábbi bíráját, Rózsa Dánielt is, illetve, az őt megvádoló bábaasszonyt, Kökényné Nagy Annát. Akkortájt sajnos a bábák munkájában nem mindig volt köszönet, és például a szülés körüli segédkezés okán is gyakran fogták rájuk, hogy boszorkányok.

A perek során sűrűn használták a nyugati mintájú bírósági kézikönyvet. Eszerint igencsak valószínű, hogy a vallatás alatt feltett kérdésekre csupán csak megerősítő választ kellett adnia a bűnösnek a fájdalmai enyhítésének reményében. Ezután írásban mindezt úgy jegyezték le, mintha csak a boszorkány szavait rögzítették volna.

1768-ban Mária Terézia végleg betiltotta ezeket az eljárásokat.

További szomorú tények:

• Boszorkányüldözésre olykor még ma is sor kerül a világ egyes részein (Dél-Afrika, India).
• Az USA-ban 1999-ben egy oklahomai diákot 15 napra kitiltottak az iskolájából, mivel állítólag tanára ellen boszorkányságot alkalmazott.
• A 2010-es, haiti földrengés nyomán fejét felütő kolera-járvány során több, mint 12 embert lincseltek meg. Boszorkánynak bélyegezve azzal vádolták meg őket, hogy készakarva terjesztik a kolerát.